Séta - Sajtó és tanulás

Az elveszett kedvesség nyomában…

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy egy szomorkásabb napon csupán attól vidámabb lett, hogy valaki rámosolygott, néhány kedves szóval illette. Társas lényként, mi emberek interakcióban vagyunk egymással, kölcsönhatásban élünk.
A kedvesség, a mosoly mindenkit szebbé varázsol, de vannak olyan szakmák, ahol munkaeszköznek tekinthető. Azok számára, akik emberekkel foglalkoznak, például egy ápoló, egy pedagógus, egy ügyintéző, egy pincérnő, egy eladó … és a sor még hosszan sorolható, elengedhetetlen. Lassan közhellyé válik a téma, de a magyar munkaerőpiac nagy részét valóban beszippantotta közeli szomszédunk, ennek negatív hatását pedig mi fogyasztók is érezzük. Tisztelet a kivételnek, de én a közelmúltban temérdek rossz élménnyel gyarapodtam a különféle üzleteket járva. Nem elég, hogy a segítőkészségnek semmi nyoma, de amikor belépek az üzletbe, rám szegezik az eladók a dühös tekintetüket, mint akiket épp megzavartam valami bensőséges helyzetben, vagy egy zárva felirattal ellátott ajtón léptem volna be. Ha igazán rosszat akarok magamnak, nem kell mást tennem, mint megkérdezni: „Elnézést, tudna segíteni?” Több sem kell, már látom is, csak újra emlékeztettem arra, amivel valószínűleg minden reggel, ébredéskor szembesül: „Utálom az embereket”! A szemén legalábbis ez tükröződik. Csakhogy éppen azt felejtik el, hogy hosszútávon magukra is hat a viselkedésük, a betért érdeklődő pedig eleget látott a „kínálatukból”, nincs ott keresnivalója később sem.
Azt gondolom, nem lehet ítélkezni az emberek viselkedése felől, mégis vannak olyan munkakörben dolgozók, akiktől jól esne, és talán elvárható lenne a tisztelet, a kedvesség, a normál hangnem. És nagyon jó lenne csak azért vásárolni menni, beugrani, nézelődni egy üzletben, mert az ott lévő eladótól mindig jobb kedvem lesz.

Gratulálunk!