Névadónk

Az iskola névadója, dr. Mező Ferenc 1885. március 13-án született Pölöskefőn. Eredeti családneve Grünfeld. A kis zalai faluból indult az az életpálya, amely 76 éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében feledhetetlen érdemekkel lett példaadó.

Gimnáziumi tanulmányait hat éven át Nagykanizsán folytatta, majd Zalaegerszegen érettségizett. Még csak 11 éves, amikor megrendezik az első újkori olimpiai játékokat. Iskolásként is érdekelte az atlétika, a tenisz, a birkózás és a céllövészet, a játékok alatt élénk figyelemmel vonzódott a történésekhez. Diákos érdeklődése a latin és torna órák iránt volt a legeredményesebb, negyedikes korában jeles osztályzattal dicsekedhetett mindkettőből. Nem véletlen ezek után pályaválasztása, mert érettségi után a budapesti tudományegyetemen bölcsészhallgató lesz. Diplomáját latin és görög nyelvből szerzi meg, tanári oklevél birtokosa lesz.

Tudományos munkáját doktori értekezés elkészítésével indítja, azt summa cum laude fokozattal védi meg Tibullus a magyar irodalomban címen. Tanári működése Rákospalotán indul a Wágner magángimnáziumban, majd iskolaigazgatói kinevezés folytán a zalaszentgróti polgári fiúiskolában tölti az 1913-14-es tanévet. Innen hívják be katonai szolgálatra, 32 hónapot tölt a fronton. Leszerelése után Nagykanizsán tanított, majd a fővárosba költözött, a budai Mátyás Gimnázium tanára lett, ott tanított 1918-tól 1934-ig. Már a zalai tartózkodás is termékeny volt, a Nagykanizsa sportja című írását a fővárosi lapok is átvették.

A fővárosi környezet aktiválta fiatalkori elhatározásának valóra váltását, írni kezdett sport témakörben, előadásai is sokasodtak. Mindig szívesen kutatott nemzetünk múltjának egyéb területein is. Megkezdte a gyűjtőmunkát. Első munkája 1923-ban jelent meg Az ókori olimpia címen. Elszántan tanulmányozta a hazai és egyetemes művelődéstörténetnek azt a részét, amely a testedzés históriáját jelentett. Megtisztelve érezte magát, amikor a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium Testnevelési Ügyosztálya kétrészes, vetíthető képekhez kapcsolódó előadásra kérte fel az ókori sport történetét bemutatandó. Megjelent munkája a magyar sport múltjáról képekben, de rengeteg addig ismeretlen adatra is bukkant a magyar sport múltjával kapcsolatban. Ezt követően visszatért a klasszikus ókorhoz. Jegyzetei sokasodtak az ókori írók tanulmányozása kapcsán, az óriási anyagból végül elsőként az ókori olimpiai történetének összeállítását végezte el. Magyar kiadót nem talált a 80 oldalas füzet megjelentetésére, a kikötések is az anyag tartalmi részének rovására mentek volna. Ekkor jutott tudomására, az olimpián művészeti versenyt is rendeznek irodalmi kategóriában, ahová sporttal kapcsolatos lírai, drámai és epikai művekkel lehet pályázni. A kikötés: nem haladhatja meg a kézirat a 20 ezer szót. Az Országos Testnevelési Tanácshoz (OTT) jelentkezett munkájával a szerző, de a terjedelem miatt 3 részre osztottan adta be, hogy eleget tegyen az előírásoknak. Mindhárom résszel versenyezni kívánt. Más pályázó is lévén, az OTT csak az első részét nevezte be, a másik két részt csak elküldte Amszterdamba, hogy egészben is lássa a munkát a bíráló bizottság. A 15 beérkezett munka közül dr. Mező Ferenc alkotását ítélték legjobbnak. Az volt a zsűri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. A testület aranyéremmel jutalmazta Az olympiai játékok története című munkát. Dr. Mező Ferenc így emlékezett: " Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részéről csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem."

És valóban: még akkor a győzelem nagy lendületet adott az olimpiai csapatunknak, sorra jöttek az addig késő érmek, kúszott az árbócra a lobogónk hol az első, hol a második, hol a harmadik helyezés okán. Dr. Mező Ferenc Esztergomban értesült olimpiai győzelméről. Ennek hatására fogant meg benne örökérvényűen, hogy kutatómunkának szenteli életét. A könyv maga 1929-ben jelent meg magyarul, majd egy évvel később németül is. Ezt több nyelvre történt fordítás követte. Az olimpiai győzelem 50. évfordulóján megjelent könyvének hasonmás kiadása. A magyar sporttal foglalkozó munkáiban bemutatja az egyes sportágak fejlődését, a rekorderek emberi tulajdonságait. Ha kell, anekdotázik, mesél, máskor magyaráz és nevel.

Közben tanított. A Mátyás Gimnáziumban osztályfőnöke volt Kárpáti Rudolfnak, akiben az ép testben ép lélek felfogást erősítette, a harmonikus sokoldalúságra való törekvést adta neki útravalóul.

A sport iránti szeretete egyidős a klasszika-filológia iránti szenvedélyével is, így természetes, hogy 1935-42-ig a Berzsenyi Gimnáziumban latin-görög ismeretekkel gazdagítja tanítványait, a magyart és az ókori történelmet szeretteti meg diákjaival. Innen útja a Kölcsey Gimnáziumba vezetett, ott igazgatóként működött, végül a Közoktatási Minisztériumban dolgozott. Tanári munkássága mellett tudományos kutató és gyűjtő munkája révén tekintélyt szerzett magának tudományos csoportoknál. Javaslatára a II. világháború után folytatták és be is fejezték az Olümpiában még a múlt század utolsó harmadában Ernst Curtius göttingai régész által vezetett, de félbehagyott ásatásokat, melyeknek felújítására csak a II. világháborút követően kerülhetett sor, akkor már Emil Kunze irányításával.

1945 után bekapcsolódott a sportélet indításába, lakását ajánlotta a teendők megbeszélésének helyszínéül. Fáradhatatlan szervező. Az I. Országos Sportnapok rendezvényein előadásában az olimpiai eszme megújhodásáról beszélt az év augusztusában. 1947-ben Sárospatakon szervezi meg az első Olimpiai Napot.

A londoni olimpia hatására javaslat született a Magyar Olimpiai Bizottság önálló szervezetként való működtetésére, amely 1947. február 10-én alakult meg, és ügyvezető alelnökévé megválasztották dr. Mező Ferencet. Természetes volt, hogy a minisztériumban a Testedzési Ügyosztályt vezette, innen lépett elő tanácsossá, majd miniszteri osztályfőnökké. Közben 3 éven át a Magyar Testnevelési Főiskolán is tanított sporttörténetet. Egyik legnagyobb megtiszteltetés éri 1948. február 17-én, amikor tudomására hozzák, hogy olimpiai munkássága elismeréseként a NOB tagjai sorába választotta. A testület egy héttel korábban alakult. Ezt a tisztséget nagy aktivitással töltötte be haláláig.

Az 50-es évektől termékenyen publikált, 1948-tól nyugdíjas éveit is intenziven éli. Kiemelkedik munkái sorából a NOB megbízásából készült Az újkori olimpia címet viselő könyv. Ez az alkotás a magyaron kívül 5 nyelven jelent még meg.

Igazi közéleti egyéniség, aki szívesen teljesít társadalmi megbízatásokat is. Főtitkár volt a Magyar Olimpiai Társaságban, elnök a Testnevelési Tudományos Tanács Sporttörténeti Bizottságában és a Magyar Testneveléstudományi Társaságnál, díszelnök a Zala-Kanizsa Football Clubban, tag a Magyar Lövész Szövetség Igazgató Tanácsában. Előadásai itthon és külföldön 4000 alkalommal kaptak nyilvánosságot a rádióban, televízióban. 1959-ben aranydiplomát kapott.

Dr. Mező Ferenc munkásságát magas kitüntetésekkel ismerte el az állam, képeit felhasználták a sporttörténeti fotóalbum elkészítéséhez, eszméjét viszik tovább a Magyar Olimpiai Akadémia 1985. október 10-i megalakításával, melyben jelenleg névrokona, dr. Jakabházyné Mező Mária a főtitkár. Tiszteletére indult a Dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia a tanulóifjúság körében, a Magyar sport c. könyvéből idéztek az országgyűlésben 1998-ban örök mementónak szánva: "Az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, megszüntetni vagy legalábbis csillapítani a testvérviszályt, megteremteni, sőt erősíteni az összetartozás tudatát, és tanúságot tenni az istenek iránt való határtalan tiszteletről és az olimpiai békéről." 1961. november 30-án a 21-i halála utáni héten a MOB néma felállással tisztelgett a tudós-szervező emléke előtt. Az utókor a boldog emberre emlékezik, aki így vallott magáról: "Az lett az életpályám, ami a kedvtelésem, a rögeszmém, a szenvedélyem volt. A görög kultúra és a sport."

Könyveivel (40 könyve és több száz tanulmánya volt) a sport megszerettetésén kívül szélesítette az emberek látókörét, de figyelmezteti a jövőt is: "a sport egyoldalú fizikai orientáltsága, üzletté silányítási tendenciái a nemes alkalmazással szemben rossz irányba sodorják a társadalomban betöltött szerepét. A sport irányítóinak mindent meg kell tenni a sokoldalú formáló tevékenység szellemi értékeinek őrzése és továbbfejlesztése érdekében a szellemi versenyek rehabilitálásának elérésével, akár alacsonyabb fokon is újjáéleszteni a vetélkedőket."

Pölöskefőn szülőháza falán ma szépen felújított kastély, benne művelődési ház az általunk állított emléktábla jelzi a tiszteletet, 1967. március 22-étől pedig nevét viseli iskolánk a Művelődésügyi Minisztérium hozzájárulásával. Személyére úgy is tekintünk, mint az első zalai olimpiai bajnokra, aki a különleges jellemzőkkel bíró (itt lángolt fel először a modernkori olimpiai láng, itt rendeztek szellemi versenyt is, ettől számít a Coca-Cola cég pénzbeli sporttámogató szerződésvállalása, ez volt a háború utáni 2. békeolimpia) amszterdami olimpián lett aranyérmes. Rajtunk kívül az országban 9 általános iskola vette fel a sporttörténetíró nevét.

A Magyar Olimpiai Akadémia egységbe szervezi ezen iskolákat. A színes, színvonalas rendezvényeink méltó emlékezések a névadóra, hűségeskük a szellemi hagyatékhoz. Mert amíg emlékeznek rá, addig nem lesz végleges eltávozása. És hatása ma is eleven: keresni az egyensúlyt a szigorúság és barátság, a tanítás és a kutatás, az önmegvalósítás és a szolgálat között.